Mi a jóga valójában? Rövid útmutató
A jóga sport?
A modern kor sporttudománya a jógát a rekreációs „all life time” sportok közé sorolja. A rekreáció kifejezés azt jelenti, hogy nem versenycentrikus, hanem karbantartó, egészségmegőrző, felnőtt korosztálynak szánt tömegmozgalom jellegű sport. Az „all life time” azt jelenti, hogy az egész élet során gyakorolható és minden életkorban jótékony irányba befolyásolja a szervezetet (és a lelki, mentális állapotot).
Európában a felnőtt lakosság hozzávetőleg 50%-a rendszeresen gyakorol valamilyen egészségmegőrző tömegsportot. Egyes jóléti (és több évtizedes egészségmegőrző kultúrával rendelkező) államokban ez az arány a 70%-ot is meghaladja. Ezek a mozgalom jellegű felnőtt sportok intézményesített állami támogatásban részesülnek, mert bebizonyosodott, hogy reális egészségmegőrző hatásuk van. A rendszeresen mozgó emberek kevésbé betegesek, frissebbek, és idősebb korban is az átlagnál egészségesebbek, így kisebb anyagi terhet jelentenek az egészségbiztosítás számára.
A rekreációs sport szükségszerűségére az ipari forradalom korában ébredtek rá, és olyan rendszerré nőtte ki magát, ami a felnőtt dolgozó munkaerő fizikai-pszichikai jólétét hivatott biztosítani. Magyarországon a felnőtt aktív lakosság alig 20%-a végez valamilyen egészségmegőrző sportot! A szellemi munkát végző értelmiségi réteg igénye az utóbbi időben egyértelműen növekszik. Egyre többen ráébrednek, hogy ez nem luxus, hanem alapszükséglet.
Manapság a jógát elérte egy divathullám, ami nem biztos, hogy előnyére szolgál. Az aerobic, fitness, streching és más „trendi” jógának hirdetett foglalkozások nélkülözik a szellemi hátteret. A több ezer éves múltra visszatekintő jóga olyan szellemi irányzat, amelynek jól kidolgozott fizikai gyakorlatrendszere van, és talán a legsokrétűbb pszihikai és mentálhigéniai eszköztárral rendelkezik. A jóga sport is, de annál sokkal több.
A jóga az önfejlesztés egy formája? ( Egyfajta felnőttképzés?)
A modern világ nagyvárosaiban élő felnőtt lakosság körében egyre inkább elfogadottá válik, hogy a tanulás időszaka nem ér véget a húszas évei végén. A felnőtt egész élete során (leginkább aktív időszakaiban) folyamatosan kell képezze magát.
Sajnos, a gyakorlatban, a felnőttképzés szinte csak a munka-képzésre szorítkozik. Sokszor szem elől tévesztik, hogy a szakmai képzettség nem elég. Bármilyen munkaterületen elengedhetetlen egy kiforrott és stabil személyiség, egy kiegyensúlyozott érzelemvilág, jó összpontosító képesség, a gondolkodás összeszedettsége és más pozitív belső értékek.
Az életnek csak egy részét jelenti a munka, a másik (és talán fontosabb) a magánélet, a család, társadalmi élet. A magánéletben egyértelműen szükségszerű a fizikai, lelki, mentális kiegyensúlyozott, jó állapot. Ez a jó élet alapja!
A jóga szellemi hagyománya több ezer éves emberi egyetemes műveltségből táplálkozik és a mai kor emberének is képes egyetemes értékeket közvetíteni. A jóga foglalkozások rendszere olyan felnőttképzést nyújt, ahol a személy megválaszthatja, mennyi időt szán magára, és mire helyezi a hangsúlyt. A tanítás az önképzés igényére támaszkodik, nem vizsgáztat, nem kötelez, nem térít, meghagyja a hallgató önállóságát. A tanítás igyekszik egyetemes értékeket közvetíteni: fizikai gyakorlatok, életvezetési tanácsok, az emberi pszichikum és tudat működése, öntudatosodás.
A jóga filozófia?
A jóga szellemisége a nagy keleti filozófiai áramlatokból ered. Egyetemességét mutatja, hogy mind a védikus gyökerű hindu filozófiák, mind a buddhista filozófiák közt nagy elismertségnek örvend.
A jóga filozófiára jellemző a megszabaduláscentrikusság - az, hogy megoldást keres. Az elmélkedés művészetét nem önmagáért gyakorolja, hanem elérhető emberi célokat tűz ki.
A mély gondolkodás, a kiút keresés és a megoldás egyik leglényegesebb eszköze.
A jógának igen komoly és nagyon sokrétű gyakorlatrendszere van. Felölel olyan területeket, mint a sport, egészségtan, pszichológia, transzperszonális pszichológia, vallásbölcselet, misztika és egyebek. Ez a tárház részben az emberi hiányosságok meghaladására szolgál.
Az eszközgazdagság fő célja a személyre szóló távlatnyitás.
A jelenkori világunkra jellemző a szellemi plafonálódottság, elbizonytalanodottság és a távlatok ködössége. Ebből adódik, hogy az egyes emberek szellemi információ igénye növekszik. Keresik a kiutat, keresnek VALAMIT.
Erre a keresésre nyújt lehetőséget a jóga több ezer éves szellemi hagyománya, rendszere.
A filozófiai gondolatok, ideák, eszmék egyetemes igazságai idővel az emberben önmaga számára hasznos, gyakorlatias életszemléletté és életvezetéssé érik.
A jóga vallás?
A modern, "nyugati" civilizációra jellemző a vallási struktúrák folyamatos térvesztése.
A tendencia ma is tart, és az egyházak (vallások) nehezen találják meg az utat és a nyelvezetet, amivel megszólíthatnák a modern embert. A modern ember Magassabbrendűhöz kötődő igénye megmaradt és általában magányos kereséssé alakult.
A jóga nem vallás! A jóga eszköztárát nagyon sok vallás használja (rituális testtartások, közös éneklések, szövegismétlések, szent szövegek értelmezése és egyebek). A jóga gondolkodásrendszere lehetőséget nyújt különböző vallások gondolatainak összehasonlítására anélkül, hogy törekedne valamelyiket előtérbe helyezni.
A jóga nem vallás, ezért nincs térítési kényszere, nem óhajt mindenáron rábeszélni valamire, nem kell kiszorítósdit játsszon.
A jógát ezért bármilyen vallási beállítódottságú (akár ateista) ember gyakorolhatja és a gondolatvilágából ihletődhet.
A jóga nem vallás, de olyan kérdésekkel foglalkozik, amik az ember szellemi lényegét keresik: ember és Magasabbrendű viszonya, Teremtő és teremtmény viszonya, az ember helye a világban, mi is a világ, az ember pszichés működése, a tudat működése és a mindennapok, lélek és lelkiállapotok, gondolkodásmód és egyebek.
Milyen életkorban ajánlott elkezdeni?
A jóga gyakorlatrendszere minden életkorban hasznos, segíti a szervezet karbantartását, az egészségmegőrzést, és pszichés, mentális jótékony hatásai vannak.
A mai világ egyre gyorsabban változik és az ember élete során többször is meg kell újítsa a szemléleteit. A külvilág egyre sokrétűbb, az ember élete során többször is el kell döntse, hova tartozik, mit akar és merre tovább. Azt mondhatjuk, hogy a történelem során az embernek talán soha nem volt ekkora szüksége a szellemi hajlékonyságra.
A fiatalok egy szabadabb, hajlékony, egészséges szemlélettel sokkal jobb eséllyel indulnak az ÉLETben.
A felnőttek egy szabadabb, hajlékony, egészséges szemlélettel jobban megállják a helyüket ott, ahol ezt felvállalták. Egy magasabb szellemi műveltség segít egy személyes énképet megtartani, amit nem sodor el a divat, a politika és a társadalmi elvárások, feszültségek hullámzásai.
Az idősebb korosztály számára az aktív munkásévek vége nem a leépülés, elmagányosodás, begubózás és szenilitás időszaka kell legyen. Az öregség, a nagy élettapasztalat a szellemi frissességgel társulva bölcsességet jelent.
Ahol a jóga gyakorlás életkortól függetlenül együtt történik, a generációs elválasztó határok lazulnak. Ez sokszor mind a fiatalok, mind az idősebbek javára válik.
Mi a különbség a pszichológia és a jóga között?
A szellemi tanításoknak és a modern pszichológiának a tárgya nagyon hasonló. Mind a kettő elemzi az ember kifinomult, elvont, mély minőségeit.
Ennek ellenére a szellemi tudomány és a pszichológia tudomány egészen más szempontok szerint közelíti meg az embert.
A szellemi tanítások háttér (és alap) tudománya a teológia. Elemzésének alapfogalmai elvontak, egyetemesek és több ezer éves (szinte minden magas kultúrában megjelenő) bölcsességekre támaszkodnak.
A szellemi tanítások egy része igyekszik szintetizálni a különböző magas kultúrák vallásaiban és filozófiáiban megjelenő bölcsességeket. Az összehasonlító tanulmányozás eredménye az egyetemes igazságok (törvényszerűségek) felismerése és megfogalmazása anélkül, hogy ezt kizárólagosan kötné valamelyik hagyományvonalhoz. Az ilyen nézőpont általában gyengébben kötődik hit alapon és erősebb a racionális elemző képessége.
(Iskolánk szellemi megközelítése ilyen beilleszkedésű.)
A keresztény alapokon nyugvó, modern kultúrában élő, nyugati gondolkodású emberre jellemző, hogy gyengül a hit alapú beilleszkedő képessége és erősödik a racionális, tudat alapú megértő képessége. Az ilyen embertípus számára könnyebben hozzáférhető a szintézisre törekvő, egyetemes igazságokat racionálisan megfogalmazni igyekvő szellemi tanítás.
A pszichológia háttér (és alap) tudománya a biológia. A pszichológia a modern tudományokhoz tartozónak tartja magát (bár, ezt a merevebb tudományok bizonyos gyanakvással figyelik). Mint tudomány, többnyire anyagi alapokra és konkrét megfigyelésekre, kísérletekre, felmérésekre kell építkezzen (háttérbe szorul a filozófiai alapokra való támaszkodás).
Az ember „működésének” magyarázata során a pszichológia az orvostudományra és olyan természettudományokra támaszkodik, mint a biológia, genetika, fajegészségtan, viselkedéstan, stb.
A szellemi tanítás és a pszichológia többnyire nem törekednek együttműködésre (bár tanulmányi tárgyuk ugyanaz, az ember). Ennek ellenére, a nyugati emberek nagy része azért nyit a szellemi tanok felé, mert önmaga lélekgyógyásza (pszichológusa?) szeretne lenni.
Mi a célja a pszichológiának, és mi a jógának?
A pszichológia, mint tudomány, és ezen belül, mint orvostudomány elsőrendű célja a gyógyítás. Az, hogy mit gyógyít az még saját maga számára is kérdéses. Ahhoz, hogy a pszichológiát lélekgyógyászatként határozzuk meg, elsőrendű fontosságú a „lélek” fogalmának meghatározása, ami a pszichológia tudomány számára nem könnyű feladat. A „lélek” csak tudományos megfigyelésen alapuló megközelítése szinte lehetetlen.
A gyakorlati pszichológia vállalása, hogy az átlagból kibillent viselkedésű egyént igyekszik „meggyógyítani” és az átlagba visszailleszteni. Ebből következik, hogy a foglalkozása tárgyát képező embert beteg embernek kell tekintse. „Nem beteg emberek” nem képezik a pszichológia praxisának tárgyát. Ennek a megközelítésnek az eredménye, hogy a pszichológia mélyen elemezte és ismeri az átlagba nem illeszkedő „beteg” viselkedésmintákat és sokkal kevesebb figyelmet szentelt a „normális” embernek. Ezen túlmenően is nyitott kérdés, hogy mit tekintünk normálisnak, mit tekintünk átlagnak, és mi az a határ, ahol egy addig beteg embert, gyógyultnak lehet nyilvánítani.
A szellemi tanok (jelen esetben a jóga) pszichológiaként való értelmezése egy aránylag „modern” megközelítés. Tény, hogy a szellemi tanok rendszerei használhatóak pszichológiai elemzésre.
A pszichológia tudományához viszonyítva, nagy különbség, hogy a szellemi tanokat semmi sem kényszeríti arra, hogy a tanulmányozása tárgyát képező EMBERT, beteg embernek tekintse.
A rendszerek célja, hogy az átlagos, „normális” embereket hozzásegítse, hogy meghaladják állapotukat. A megközelítés eredménye, hogy bár rámutat és feltár viselkedési (és működési) diszharmóniákat, mégsem ez az elsőrendű célja. Lényegesebb és emelkedettebb célja, hogy rámutasson az emberben rejlő lehetőségekre, latens értékekre, potenciális tehetségekre, képességekre. Célja, hogy az ember tudatába hozza saját magasabb rendű minőségeit, így hozzásegítve, hogy a normális, átlagos ember átlagon felülivé váljon.
Talán itt rejlik a szellemi tanítások (ezen belül a jóga) egyik legnagyobb értéke. Vállalja, hogy teljes értékű, jó képességű emberek számára olyan távlati irányvonalakat vázoljon fel, amelyek mentén a plafonálódás elkerülhető, és a jó irányú kibontakozás (fejlődés) megvalósítható. Ezek a tudattágító tanok nagyon sokrétűek és igyekeznek felölelni az összes rezonanciasíkot.
Mi a különbség a jógaoktató és a pszhichológus között?
A pszichológus munkájának tárgya az ember, általában egy ember, a beteg. A pszichológus átlagot meghaladó személyes kapcsolatot létesít a beteggel. A személyes (intim) viszony, a kezelés során igyekszik a beteget rávezetni betegsége lelki gyökereire. A gyógyító és a beteg együtt „utazgat” a beteg lelkivilágában.
A szellemi tanokat megnyilvánító személy a szellemi tanító, Iskolánkban a jógaoktató. A jógaoktató munkájának tárgya az ember, általában egy embercsoport, ami nem beteg, normális és érdeklődő (tanulni vágyó) emberek közössége.
Az oktató munkája során nem törekszik arra, hogy az átlagot meghaladó személyes (intim) kapcsolatba kerüljön a csoportot képező egyes emberekkel. Az oktató az egész csoporttal dolgozik, és igyekszik egy egyetemes, nem személyhez kötött, emelkedett kiárasztást megnyilvánítani. Az oktató megnyilvánulása nem személyhez szóló. A jó szellemi tanító viselkedésében megőriz egy bizonyos józan távolságtartást, személytelenséget, nem függőséget, kötetlenséget. Így éri el, hogy megnyilvánulása ne legyen fullasztó, túl személyes (nyíltan kimondva: nem vájkál az emberek lelkivilágában). A szellemi tanító adottságaihoz és képességeihez mérten igyekszik a lehető legérthetőbben bemutatni a tanítást, annak reményében, hogy a hallgató fog találni számára fontos, értékes és „most” időszerű ismeretet. Az információ rostálása az érdeklődő hallgató feladata, és az ő felelőssége, hogy a számára hasznos dolgokat alkalmazza az életben. Ha a gyakorlatok, a megélt tapasztalatok, az elhangzott információ valamelyik része jótékonyan segíti a tanfolyam résztvevőjét, akkor a részvételnek van értelme.